Minden versenyre úgy készülünk, hogy a gyõzelem a cél, azonban az idei bajnoki pontrendszer - nem lehet minuszolni - a sorozatban megnyert négy verseny, és a vasárnapi első gyorsasági eredménye kicsit más megvilágításba helyezte a félig - meddig hazainak számító Veszprém Rallye-t.

Vasárnap volt idén az elsõ alkalom, hogy számoltunk. Számoltuk a saját és ellenfeleink pontjait. Már a verseny elõtt biztosak voltunk abban, hogy ezek a pályák egyáltalán nem kedveznek a klasszikus N-es autóknak. Ifj.Tóth Jánost tartottuk a verseny abszolút favoritjának. Szinte 100%-ig bejött az elõzetes
várakozásunk.

Asi – „Ami a helyezéseket illeti, nem terveztünk elõre. A verseny elõtt egyetlen cél volt elõttünk, mégpedig az, hogy lehetõleg a dobogón fejezzük be a versenyt, és persze bíztunk a szerencsében. Tudtuk, hogy a S2000-es autóknak ezek kiváló pályák, nagy esélyük volt a gyõzelemre. Szombaton, az elsõ gyorson minden rendben volt, bár kicsit óvatosan kezdtünk. A második gyorsasági rajtjában lefulladt az autó, így jó pár másodpercet veszítettünk, de ennek ellenére is az élen fejeztük be az elsõ napot.”

A második napi elsõ gyorsasági, aztán megmutatta a tényleges erõviszonyokat ezen a versenyen. A dobálós, kanyargós szakaszon érvényesült a S2000-es autók technikai elõnye, ami ifj.Tóth János tudásával, tapasztalatával párosulva gyõzelmet ért!

Asi – „Sajnos a gumikat leengedtük 1,75-1,8-as nyomásra, ami nemvolt jó döntés! Nagyon csúszkált az autó hátulja, és emiatt többször is ott közlekedtünk, ahol nem kellett volna, bokrokban, partoldalakon és mindenhol, ahol nem lehet gyorsan menni. Volt egy kanyar, ahol a féktávot is elmértem, túlszaladtunk és még az autó is lefulladt. Ezután jobbnak láttam, ha nem rohanok és inkább biztonságosan jövök le errõl a szakaszról. Több mint 22 másodperc hátrányt szedtünk össze itt, ami rányomta bélyegét az egész futamra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor sem tudtam volna nyerni, ha mindent bevállalok és minden sikerül. Akkor és ott Janika gyorsabb volt!”

A hátralévõ szakaszokon az volt a cél, hogy a lehetõ legközelebb legyünk az elõttünk álló ellenfeleinkhez, azaz egy húzós, de biztonságos tempóval „lõtávolban” maradni. Ezen a versenyen nemcsak a gyorsasági szakaszokon kellett figyelni.

Asi – „A versenyen az a „megtiszteltetés” ért minket, hogy díszkíséretet kaptunk, egy személyautó és két motoros formájában. Elõször azt hittük, hogy a VPOP figyel minket egy civil rendszámú Renault-ból, aztán rájöttünk, hogy csak Herczig Róbert – Norbi unokaöccse – áldozta be szabadidejét és játszotta a titkos ügynököt. Izgalmas volt, fõleg néhány életveszélyes manõverük a közúton!”

Felmerül a kérdés bennünk, hogy egy rendvédelmi testület tagja megengedheti-e magának ezt a viselkedést, még ha nem is volt szolgálatban! Mi volt a céljuk? Megfigyelés? Zavarás? – csak a versenyzõtársak elmondására tudunk hagyatkozni.

Asi – „Herczig Norbert boldogan újságolta mindenkinek (többektõl is hallottuk) hogy ezzel minket akartak megzavarni és bosszantani, hátha emiatt hibázunk a versenyen, vagy felborulunk. Csak remélni tudom, hogy Norbi felhagy ezzel a sportszerûtlen magatartással, és az erre szánt energiáját a saját versenyzésére, saját hibáinak elemzésére fordítja.”

Kazár Mikit szeretném idézni, és ezzel részemrõl lezárni ezt az értelmetlen ellenségeskedést közöttünk: „Bízom benne, hogy Herczig Norbinak is meg jön az esze, és azt a vidám, jókedvû, szeretni való fiút látjuk viszont a következõ versenyen, mint aki régen volt. Végre újra élveznie kellene neki is a versenyzést!”

A verseny ment tovább és bejött a taktikánk, a kivárás. Az utolsó két gyorsasági szakaszon két helyet javítottunk.

Asi – „Negyedik helyen álltunk Turi Tomiék mögött, nem akartunk már semmit kockáztatni, mert nemvolt jelentõsége, hogy harmadik, vagy negyedik helyen érünk célba. Úgy éreztük, hogy számunkra most a biztos célba érés fontosabb, mint kockáztatni egy esetleges harmadik helyezésért. Az utolsó két gyorsaságit ugyan megnyertük, de akkor már Janikának nem kellett sietnie. Turi Tomi szerencsétlen borulása és Herczig Norbert kiesése kellett hozzá, hogy második helyen végezzünk. Ehhez nekem már nem sok közöm volt.”

A versenybõl kihoztuk, amit ki lehetett hozni, és ez elég volt ahhoz, hogy megnyerjük a Murva Bajnokságot 2010-ben, és majdnem30 pont elõnnyel várjuk a befejezõ két futamot! Ezen a versenyen voltak, akik gyorsabbak voltak nálunk, de ezzel az elõnyükkel – ebben az évben már sokadszor – nem tudtak élni. Gratulálunk az Ifj.Tóth János – Tagai Róbert párosnak. Örömvolt látni újra a régi Janikát!

Asi – „Az már biztos, hogy mi vagyunk a 2010-es évi Murva Bajnokság abszolút nyertes párosa. Ez már megvan! Ahhoz, hogy abszolút bajnokok is legyünk kell még néhány pont, ami akár a következõ versenyen, a Borsod Rallye-n is összejöhet. Ismételten köszönöm csapatomnak és nem utolsó sorban Zsuzsának a kitûnõ és hibátlan munkát.”